Lamentations 5

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! ^a1Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! ^b 2Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. ^c 3Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. ^d 4Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. ^e 5Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. 6Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. 7Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? 8Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. ^f 9Mert nem zár ki örökre az Úr. 10Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. ^g 11Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. ^h 12Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát; ⁱ 13Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; ^j 14Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el. ^k 15Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr? ^l 16A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó. ^m 17Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik. 18Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. ⁿ 19Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. ^o 20Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg. ^p 21Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél. ^q 22Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság. ^r